Oklevelileg ismert törzse Ubul de genere Bolok-Simian (Balog-Semjén) volt, ki II. András király korában élt. Ettől a család hiteles adatok nyomán a következőleg sarjadzott le: A család törzsének, a Balog-Semjén nemből eredt Ubulnak három fia volt: I. Gergely, I. Mihály és Egyed.

I. Mihály, ki 1252-ben Comes-nek iratik. 1262-ben István királyi herczegtől, akkor erdélyi fejedelemtől (később V. István királytól) adományban kapott a sáros-pataki várban egy félben maradt tornyot, hogy azt fölépíthesse és örökösen birhassa. Utóbb pedig, midőn István király lett, 1271-ben Szabolcs vármegyében két pusztát nyert tőle I. Mihály, melyek az oklevélben Nunkupul és Tuth néven fordulnak elő, és ma Napkor és Guth-nak neveztetnek. E pusztákat még Ubul kapta II. András királytól adományban, azon érdemeiért, melyet Ubul az oroszok elleni hadban Kálmán herczeg alatt szerzett, mely háborúban állitólag Ubulnak egy Egyed nevü testvére is elesett. Utóbb e birtok valami módon – mint Budai irja – elidegenedett az Ubul gyermekeitől, és ezért V. István király azokat I. Mihálynak vissza adá.

1290-ben IV. László király a leleszi monostor fölötti kegyúri jogot elvévén Simon Mitzbán fiatól, I. Mihály fiainak I. Istvánnak és Pálnak adományozá. Ez oklevél kelt Karánsebesen, Fülöp és Jakab apostol ünnepe előtti szombaton. 1292-ben I. Mihály (Nobilis vir Comes Michael filius Ubul de genere Seemyen) az esztergami káptalan előtt tilatkozik némely neki okozott károk és jogtalanságok végett.

I. István (I. Mihálynak fia) I. Károly király korában élt, és a családnak több birtokait, nevezetesen Semjént, Sz.-Mihályt, Gúthot és Napkort, melyeket Omode nádor erőszakkal elfoglalt, 1317-ben Ratold Dósa nádor elnöklete alatt tartott szalácsi gyülés itélete folytán, hozzájárulván a király megerősitése is, visszaszerezte.

1325-ben osztoznak II. Mihály, I. István és I. László testvérek Egyednek Szabolcs vármegye főispánjának fiával Iván mesterrel, mely alkalommal II. Mihálynak Kér, Panyola, Nagy-Semjén, Szent-Mihály, Napkor, Béltek, Thivadarthuk nevezetü jószágokból jutott részbirtok. 1333-ban I. László II. Lengyen Jánossal szerzé Székelynek felét férfi-ágra. 1342-ben I. Miklós (II. Mihálynak fia) osztozik I. Lászlóval, II. Lengyen Jánossal, Iván mesterrel, és Simonnak fiával Imrével, melynek folytán nevezett I. Miklós részt kap Nagy-Kálló, Tót-Kálló, Oros, Város, Napkor, Semjén, Laskód, Byr, Bogus, Kér, másik Semjén, Filep, és Bodorthelek-ben. – A simai birtok osztatlan maradt. 1344-ben ismét III. Mihály (I. Lászlónak fia) II. István és II. Lengyen János osztoztak.

1347-ben I. Miklósnak magvaszakadtán ennek birtokrészén megosztoztak III. Mihály (I. Lászlónak fia), és II. Lengyen János (I. Mihály ágáról) kizárván az osztályból I. Miklós nővérét Katalint, Kemechei Mihálynét, miután a birtok csak fiágat illetett. E végett Kemechei János pert indított a Kállayak ellen, nevezetesen Lenk, Eszlár, Gyomán, Byr, Zekel, és Fülöp nevü szerzett birtokokból adandó rész végett, végre 1406-ban a Kemechey-ek minden jogaik kiegyenlitéseül Székely felét nyerék. Kihalván I. Gergelynek ágán Tamás mester, és fia meg II. László még előbb magtalanul, 1370-ben ennek részét a leányág kizártával I. Mihálynak, és I. Egyednek ivadéka osztá fel, névszerint III. István, Leökeös, Szaniszló, és III. János oszták meg. 1364-ben Simá-t III. János és Szaniszló birá, kiket annak, mint közös birtoknak eladásától tiltott Leökeös, ki kállói Lengyen Leukeusnak iratott.

Ugyan ez idő tájban szerepelt a családból II. Ubul mester (I. Lászlónak fia), ki 1379-ben I. Lajos király alatt a velenczések ellen harczolt, ez okból honn folyamatban lévő pereire nézve halasztó parancsot nyert. I. Lajos király halála után, mint befolyásos bajnok, az özvegy Erzsébet királyné által is fölkéretett 1384-ben, hogy irányában is hűségében megmaradjon. II. Miklós (Lökös-nek fia) 1404-ben Zsigmond király rendeletéből Maróthi János macsói bánnal Erdélybe a Ludán Tamás és Debrő István általá támasztott lázongások lecsendesitésére küldetett. 1411-ben pedig arra nézve vett Zsigmond királytól parancsot, hogy fegyvereseivel Kassára siessen a lengyel király ellen viselendő háboru miatt. 1414-ben Simonnak leánya Erzsébet, Ibrányi Gergelyné nász-ajándok és leánynegyed-képen Leuk, Eszlár, Gyomán, és Bagos felét és a szent-péteri pusztát kapá a családtól. Lökösnek fia, II. Miklós, 1422-ben Szabolcs vármegyétől megnyeré, hogy szökött jobbágyai a föld-dijt és adósságaikat lefizetni köteleztettek.

VI. János (II. Miklósnak fia) 1426-ban Radul oláhországi hadjáratban vett részt, és érdemeket szerze, melynél fogva 1427-ben Zsigmond királytól Vásáros-Kállón és egyéb más helységekben a királyi jogokra adományt nyert, s egyszersmind rokonaival Zsigmonddal, Lőrinczczel, IV. Jánossal együtt Simá-ra is adományt kapott, mire nézve 1428-ban a Kemechey-leányágiak ellent mondottak. Az 1146-ki rákosmezei országgyülésen Várday Miklóssal együtt Szabolcs vármegye főispánjává neveztetett. 1464-ben Mátyás királytól arról vett rendeletet, hogy Szapolyai Imre bán által reá bizott két ezer arany forintot ennek adja vissza. Meghalt 1478-ban. Neje egymás után három volt, ugymint 1. Julianna, 2. Verona, és 3. Katalin, kiknek családi neveiket nem ismerjük. Ezektől több gyermekei születtek, kiket alább emlitendünk.

Most térjünk I. Egyed ágához, mely a XVI. század végén kihalván, ugy is I. Mihály ágánál, mely máig leterjedt, korábban bevégzé virágzását. I. Egyed ágán II. Andrásnak Szent-Giróthi Orsolyától fia IX. János általában kis-kállói Vitéz Jánosnak neveztetett, 1522-ben neveztetett szörényi bánná Báthori István nádor által, minthogy II. Lajos király ekkor Csehországban járt. 1524-ben Tomori Pállal hadakozott Ferhát basa ellen. Részt vett 1526-ban a mohácsi gyászos ütközetben, és ott, midőn Ráskai Gáspárral a belgrádi basa ellen rendeltetett, fogságba esett, de csak hamar kiszabaditák őt vitéz társai. A mohácsi vész után IX. János mindig a nemzeti párttal tartott, és János királynak állandóan hive maradt. Ennek érdekében portyázott 1528-ban a Szepességen. 1536-ban Horváth Ferencz regéczi kapitánynyal Kassát hóditá meg. 1540-ben – úgy látszik – ő volt kijelölve a török portára küldendő ajándék elvitelére. Neje kis-várday Várday László leánya Várday Judit volt, kitől gyermekei X. János, és Klára Chapy Farkasné valának.

X. János Erdélyben szerepelt, a mennyiben Békés István részén állván, ezzel Báthori István erdélyi fejedelem ellen harczolt 1575-ben. Utóbb mindketten a győzedelmes Báthorival kiengesztelődvén, annak hivei lőnek, és többi közt enne részén vitézül harczolt 1581-ben Pleskov mellett az oroszok ellen. Neje Segnyey Judit volt, kitől fiai Balás és I. György ez ágazatot 1590. táján sirba vivék. Visszatérvén VI. Jánoshoz, ennek három nejétől több, és ezek közt két (I. és II.) Pál nevű gyermekei valának.

I. Pál, gyermekkorában állitólag együtt tanult Erdélyben Mátyás királylyal, utóbb ennek kamarása volt, és rokonával Kállay V. Jánossal, és Parlagi Györgygyel I. Mátyás király alatt Jajcza ostrománál, és másutt is vitézül és saját költségén harczolván, 1464-dik évben mind hárman ebbeli költségeik pótlásául a kincstárnak azon évi szatmármegyei jövedelmét, (t.i. minden öt portától egy arany forintot) kapták. 1464-ben Treutel Miklós magvaszakadtán ennek javait is I. Pál nyeré Parlagi Györgygyel adományban. Ugyan ez évben ismét Parlagi Györgygyel, maga ugy testvére VII. János, nagybátyja Lőrincz, és rokona V. János részére szolnokmegyei (Mező) Túrt, és Warsányt előbbi birtokosainak a rácz despotáknak hűtlenségi bélyegén I. Mátyás királytól adományban nyerte, és azokba a budai káptalan által ellentmondás nélkül beiktattatott. Igy kapta a Kállay család Mező-Túr felerészét, melyet a legujabb időkig osztatlanul birt. A másik fele a Parlagi család után más családokra szállt. I. Pál – ugy látszik – 1468-ban elhalt. És utána ismét egy II. Pál testvére született, ki 1478-1483-ban élt. VII. János az 1447-ki országgyűlésen Szabolcs vármegye követe volt. Egy fia maradt, VIII. János. 1476-ban Kállay Margit Dobi Lászlóné, leány-negyedet kapott a Kállayaktól. 1483-ban Kállay Erzse Keserű Istvánné a család simai birtokából leány-negyedet kapott. – Sima végett a Zólyomiak is, kik II. Miklósnak Anna nevű leányától származtak, pert inditottak, de a nyolczados törvényszék Simát is fi-ági birtokul itélé, és 1505-ben Zólyomi Dávidnak gyermekei ebből a leány-negyedet nagyatyjuk után elfogadták.

VIII. Jánosnak három figyermeke volt, ugymint 1. III. Pál, ki Lőrincz fiátol származott unokáiban Anna Báncsy Jánosnéban, és Borbála Bárczay Ferencznében fi-ágon kihalt. Leányági utódai a Jármy-ak stb. – 2. I. Farkas, ki X. János fiában halt ki, és 3.or I. Ferencz, ki 1549-ben élt, és neje Báthori Anna volt. Ettől négy fia, és leánya Kata Vay Andrásné maradt. A fúk közül II. Ferencznek első nejétől losonczi Bánffy Annától II. György és Borbála Borbély Istvánné született, második nejétől Bornemissza Katától (ki utóbb Perényi György neje lön) III. Ferencz, Klára b. Perényi Zsigmondné, és Zsuzsanna Kemény János utóbb erdélyi fejedelemné születtek. A fiuk magnélkül haltak el.

XI. Jánosnak két fia maradt: IV. Pál és VII. István. IV. Pálnak egy fia maradt, XIII. János, ki kiskorában halt el, és kit anyja Pataky Anna, ki utóbb Kubinyi Lászlóhoz ment nőül, tiz hónapig temetetlenül hagyott. Sőt nevezett Pataky Anna egyetértvén a leány-ággal, ugymint emlitett Kállay Klára-Máriával Perényinével, és Zsuzsanna Keménynével, noha VII. Istvánnak volt III. Miklós fia, 1650-ben a Kállay fi-ág kihalása ürügyén a Kállay család-birtokra adományt vettek. Nemkülönben egyetértve Kállay Borbála férjével Bárczay Ferenczczel 1660-ban Kubinyi Lászlónak, ki III. Miklósnak gyámja volt, ezt okleveleitől megfoszták. Ennek nevében 1651-ben az adományozásnak ellentmondatott, s később a birtokok csakugyan reá vissza is kerültek. E III. Miklósban állt fiágon a XVII. század végén egyedül a család, és ez okból ő a családnak mintegy megujjitója (restauratora), mint az a családfán is megjegyezve áll.

III. Miklós, valamint általában a család reform. Vallásu volt, és – mint iratik – III. Miklós az eperjesi mészárlások korában, ennek hatása folytán lőn katholikussá. Azonban az áttérés II. Ferencz leányainál mar előbb is foganatba vétetett, t. i. II. Ferencznek második neje Bornemissza Kata kath. vallásu lévén, leányát Zsuzsannát a kath. vallásban nevelteté, míg később mint Kemény János hitvese ismét reform. lön. Érdekes róla ide jegyezni, mit Kemény János önéletrajzában erre vonatkozva ir: „Az hagyott helyen – ugymond – megegyezék szolgáimmal, Kállót is elkerülvén, Rosályban menék Kun Lászlóhoz, az holott valahány napokig mulatván, azon alkalmatossaggal jedzém el magamnak feleségül Prényi Györgynek mostoha leányát, néhai Kállai Ferencznek Bornemissza Katától való édes leányát, mely Bornemissza Kata Alaghi Menyhárttal anyjul egy vala, Kállai Ferencz pedig másik Kállai Ferencznek Báthori Annától való fia volt. Lőtt ez megmátkásodásom anno Dni 1631. midőn járnék 24 esztendős koromban aratás és szüret közben. Minthogy pedig az Prényi Györgyöt, mostoha atyját kinevelte, s Kállay Ferenczet is, édes atyját ki nemzette, tudtam vallásomban levőknek lenni, nem is gondoltam, és a szerzők nem is jelentettek, hogy anyja pápista volna, s abban is nevelte volna eljedzendő feleségemet, midőn már menő utamban csak közel volnánk Hami nevű falubeli udvarházokhoz, mely van Ugocsa vármegyében, akkor értém meg, melyre nézve általjában eltökéllettem vala magamban, hogyha az látást már nem változtathatom is, velem levén becsületes úremberek, Kun László és István uraimék, de halasszam az megkötelezést édes anyámra, ki még akkor élt, s atyámfiaira, azonban többé oda ne fogjak vallására nézve. De mivel istentől úgy volta rendelve, az meglátás után megkelle lennie az gyüröváltásnak is. Noha pedig talán harmadik esztendejében együttlakásunknak, vallásban is megegyeztünk: mindazonáltal addig is nagyszübeli fájdalommal szenyvedtem az vallásban különözést, sok bajjal is távoztattam az papoknak hozzám szokásokat, de minden kénszergetés és az miatt való izetlenkedés nélkül Isten megtérité. Én mindazonáltal senkinek nem tanácslom, hogy azt próbálja, különöző vallásra házasodjék: nagy lelki gyötrelem.”

De térjünk vissza III. Miklóshoz, a családnak új megalapitójához, kitől a mai nemzedék két fővonalon sarjadzott le. Ugyanis III. Miklósnak nejétől Sztánkay Évától több gyermeke született ugyan, de ezek közűl csak XII. János és IV. Ferecz terjesztett le ágazatot, és általok a család két fővonalra oszlott, a XII. János ivadéka az orosi, IV. Ferencz utódai pedig a napkori vonalat képezvén.

Napkori vonal

E vonalon IV. Ferencznek fia, az ős magyar arczu V. Ferencz, kinek tasnád-szántói Becsky leánytól született gyermekei közül Sándor Szabolcs vármegyében szolgabiró, utóbb kir. udvarnok, testvére János szintén ott szolgabiró volt. VI. Ferencznek nádfői Krucsay leántól gyermekei közül Menyhért Szabolcs megyének 1838-ban főszolgabirája, 1841-1848-ban első alispánja és 1847-ben országgyülési követe volt. Sándornak Gergely fiátóli unokája Ödön 1841-ben Szabolcs vármegye főszolgabirája, 1848-ban nemzetgyülési képviselője volt. Andrásnak fia Miklós 1838-ban Szabolcs megye főadószedője volt.

IV. Györgynek fiai közül Miklós e század elején Szabolcs megyének hires alispánja, és udv. tanácsos. Fia Kristóf cs. k. kamarás és Kraszna vármegye adminisztrátora volt 1840-ben. Másik fiától Alberttől unokája Emánuel hadi főadószedő ugyanott 1841-ben. IV. Györgynek fia György egri kanonok és albei prépost volt 1807-ben. Testvére Károly ugyan akkor az Alvinczy ezredben hadnagy, neje Lánczy Magdolna volt, de gyermek nem maradt. IX. Istvánnak fia László Heves vármegye alispánja volt e század elején, fiai közül Leo ezredes, és ennek egyetlen leánya a jeles regényiró b. Jósika Miklós első neje vala. Lajos Szabolcs vármegyében aljegyzőséget viselt egy ideig.

Az orosi vonal

Az orosi vonalt XII. János kezdi meg. Két nejétől (1. Gál Magdolna, 2. báró Perényi Borbála volt) gyermekei közül Mihály kapitány, XIII. János a tiszáninneni kerületi tábla ülnöke, cs. kir. kamarás, 1770-ben grófságra emeltetett, azonban mag nélkül halt el. Józsefnek Kun leánytól fiai közül Antal Szabolcs vármegyei táblabiró, hiripi Szuhányi Franciskától fia István kir. tanácsos és Csanád vármegye administratora volt 1840-ben. Meghalt Pesten 1845-ki mart. 16-án kora 55-ik évében. Nejétől Blaskovich Amáliától gyermekei: Benjamin, Melissa és Gemma. Gábornak Mihály nevű fiától unokája Ubul 1841-ben Szabolcs vármegyei alszolgabiró lön. Gábor másik fiának Gábornak fiai közűl Gyulának fia Árpád.

Az elészámláltakon kívül is még számtalanon viseltek megyei hivatalokat, és többen hadi pályán is szolgáltak, azonban rólok adataink nem levén, itt meg nem emlithettük. A család jelenleg kath. vallásu, és birtokos Heves, Szabolcs, Szatmár és Csanád vármegyékben. Nemzedékrendje Ubultól kezdve több táblai pereken kivül az Elek nemzetség ellen Sima iránt, valamint a Jármyak ellen Oros, Tura és Laskod iránt folyt perekben is törvényesittetett.

Nagy Iván: Magyarország családjai (részlet)